Oktatásnak hétköznapi értelmezés szerint leggyakrabban valamely információ (tudás) – általában nagyobb mennyiségben történő, rendszeres , esetleg intézményesített – átadását nevezzük. Az oktatással foglalkozó társadalomtudomány, a pedagógia szerint az oktatás a tudás intézményesített átadását jelenti. Egyes szerzők e folyamatból a tanár-tanuló viszonyt (interakciót) emelik ki, mint a tudományos feldolgozás számára legfontosabb és megfogható jellemzőt, mások a folyamat tantervekben és konkrét cselekvésekben megnyilvánuló eredményét, megint mások az oktatást társadalmi alrendszernek tekintik, felhívva a figyelmet arra, hogy az oktatási folyamat mint a társadalomban jelenlévő tudás egyes (általában, maradandóbb) részeinek illetve egyes társadalmi funkcióknak az újratermelését jelenti. Valójában azonban a tudás nem adható át. Minden embernek újra kell teremteni saját élményeiböl azt a tudást, amit alkalmazni tud. A oktatás fogalmát a reformpedagógia újragondolta e szerint az elv szerint. A reformpedagógia legfontosabb irányzatai a Montessori pedagógia, a Waldorf pedagógia, A.S. Neill Summerhill iskolája, és az ehhez az iskolához hasonló demokratikus iskolak.